... a teljesség igénye (és lehetősége) nélkül
A nyár csillagászati csúcspontja, a Perszeida meteorraj augusztus 12-13. éjszakáján tetőzik, de már akár július végén is láthatunk/láthattunk szórványos hullócsillagokat ebből a rajból. Ezek megfigyeléséhez semmilyen távcső nem szükséges, sőt nem is lehetséges megjósolni a hullócsillagok felbukkanását, nem hogy követni a legfeljebb néhány másodperces jelenséget távcsövön keresztül.
Így a legjobb észlelési tanács, amit adhatunk hozzájuk, hogy keressünk minél alacsonyabb horizontot (azaz jó kilátást), és igyekezzünk minél nagyobb égterületet lefedni tekintetünkkel.
A Hold ideális fázisban kapta el az idei perszeida szezont, hiszen épp a maximum környékén lesz első negyed (dagadó félhold) fázisban, és a kora esti órákban végig a rendezvénysorozat alatt – akár az enyhén felhős időben is – izgalmas, szabadszemes, binokuláros vagy épp nagytávcsöves célpontot szolgáltat. (Ráadásul a hajnali órákra a maximumkor lenyugszik, amikor több hullócsillagot várunk.)
Egyre korábban kel fel a horizont fölé a Szaturnusz is, így egyre kevesebb látóirányba eső levegő zavarja a megfigyelést, így látványos (bár eléggé éléről látszó) gyűrűi egyre élesebben lesznek kivehetőek az idő múlásával. 22:00-kor 5-10° horizont feletti magasságban, 23:00-kor 15-20° horizont feletti magasságban találjuk majd a rendezvénysorozat idején.
Kisebb távcsövek vagy nem teljesen ideális (de többnyire derült) időjárási körülményekre ajánljuk kettőscsillagok felfedezését. A Nagy Medve farkának középső (a Nagy Göncöl rúdjának törésénél lévő) csillaga, az Alcor-Mizar kettős az éles szeműek számára akár szabad szemmel feltűnhet, de kisebb távcsövekkel már a Mizar csillag is két komponensre bomlik fel. Hasonlóan izgalmas a Hattyú csillagkép feje, az Albireo, melynek két komponense látványosan eltérő színű, amely a (valójában) két csillag felszíni hőmérsékletének különbségéből ered. A Lant csillagkép epszilon (a Vega melletti legközelebbi) csillaga kettős-kettősként is ismert hiszen ebben a többes rendszerben négy csillag kering egymás körül, amelyek két kettőse szabad szemmel is egy-egy csillagként beazonosítható az élesebb szeműek számára, kis távcsővel pedig egyértelműen felbomlik.
Mélyég objektumok kifogyhatatlan mennyiségben találhatóak az égen, ugyanakkor a nyári szezonnak van néhány klasszikus és könnyen beazonosítható célpontja.
Sötétebb égen akár szabad szemmel megpillantható az Androméda-galaxis vagy a Herkules nagy gömbhalmaza (ez utóbbihoz éles látás, és tökéletes derült idő kell sötét helyen), amelyek pazar részletei is kivehetőek távcsöves megfigyeléssel.
Amennyiben szép időnk van, akkor a Lant csillagkép tartogat számunkra még izgalmat a Gyűrűs-köd planetáris köd formájában, melynek jellegzetes füstkarika alakja kárpótol halványságáért, de említhetnénk a Súlyzó-ködöt a Hattyú alatt (szintén planetáris köd). A Göncöl rúdja alatt a galaxis kannibalizmus élő példája jelenik meg az Örvény-galaxis képében, ahol két spirálgalaxis ütközik éppen, és a nagyobb bekebelezni készül a kisebbet.
Ezek mellett számtalan csillaghalmaz, galaxis, csillagköd nyújthat az elmélyülni vágyóknak csodás élményt, ezek közül a Messier-katalógus objektumai a legismertebbek.
Amennyiben az égbolt alaposabb felfedezésére adjuk a fejünket, úgy érdemes megismerkednünk valamilyen planetárium-programmal. Az egyik legrégebbi és legtöbbet fejlesztett, nyílt hozzáférésű alkalmazás a Stellarium, ami erről a linkről ingyenesen letölthető különböző operációs rendszerekre, online használható változata megtalálható ezen másik linken, illetve telefonos alkalmazásként is elérhető eme harmadik linkről.
Tegyük hozzá, hogy az itt bemutatott képek java az emberi szemnél érzékenyebb kamerákkal és javarészt távcsövekkel készültek, tehát a szabadszemes látvány nem lesz ennyire színben és fényességben gazdag.
Ettől függetlenül bízunk benne, hogy kedvet csináltunk a csillagos égbolt alaposabb megismeréséhez, és találkozunk a csillagos égbolt alatt.